“Egy jó történet mindent megváltoztat…”

Hányszor kezdik az emberek  eredményeikről szóló beszámolóikat – visszatekintve a múltjukra- ilyen módon: „az inspirált, hogy….” És ezután jönnek sorban azok az események, emberek, emlékek, amelyek energiát, erőt adtak, hogy valaki, elérje céljait: sikeres vezető, tudós, felfedező, kutató legyen, vagy éppen átlendüljön egy-egy nehezebb életszakaszon- „kimásszon a gödörből”, meghozza a korábban régóta halogatott döntését és –ami a lényeg- végül önmagára büszke, elégedett ember legyen. A kezdeti lépések megtételéhez szükséges belső hajtóerő, az inspiráció sokféle forrásból táplálkozhat, azonban többnyire egy közös jellemző megfigyelhető: szinte minden mély inspiráció hátterében egy-egy történet húzódik meg. Gondoljunk csak néhány híres ember például Marco Polo, Körösi Csoma Sándor, vagy éppen Steve Jobs, vagy Jack Welch és mások történeteire. De ugyancsak felidézhetjük azokat a „sztorikat”, hogyan lett sikeres vállalkozó mondjuk a szomszédunk, vagy ért el magas pozíciót valamelyik ismerősünk.

Ezek a történetek, a benne szereplők pályája a valóságban azonban ritkán követ folyamatosan emelkedő vonalat. A kutatások azt mutatják, hogy mind az emberiség, mind az emberek, (sőt a természet) fejlődése sem egyenes vonalú, hanem inkább spirálvonalat követ. Ezt támasztják alá saját hétköznapi tapasztalataink is: stagnáló fázisok, ismétlődő szakaszok, látszólag felesleges „zsákutcák”, és „parkoló pályák” tarkítják életünket.

Spirálokban és inspiráló történetekkel élünk és gondolkodunk

„Alattunk a föld, felettünk az ég, bennünk a létra.”

(Weöres Sándor)

Az inspiráló coaching célja, hogy ezt – az időnként kitérőkkel, esetleg visszaesésekkel tarkított- belső fejlődést eredményesen támogassa, és mind az üzleti, nonprofit és a magánszférából hozzánk fordulóknak lehetőséget adjon a benne rejlő potenciálok felismerésére és kihasználására.

Ennek érdekében  sokszínű módszertani palettát alkalmazunk, amelyek közül kiemelkedik a történetmondás, a történetmesélés.

Tízezer éveken át csak ültünk a tűz körül és meséltünk egymásnak: az elejtett állatokról, a harcokról, tudásunkról, érzelmeinkről, szorongásainkról, a szellemekről, az istenekről – az égi és földi dolgokról egyaránt. Azután, – a családi tűzhelyeken kívül- jöttek a például a templomok, vásárok, kocsmák, mint fontos közösségi terek, majd az utóbbi évszázadokban-évtizedekben a kellemes irodák, hangulatos éttermek, kávézók, mint a „beszélgetések” fő szinterei, míg manapság a virtuális tereket ( Twitter, Facebook, Skype, Blogspot) „üljük kőrbe”.

És a történetmesélés csodája tovább él. „Egyszer volt, hol nem volt…” Ugye érezzük ennek a formulának varázslatos hatását? Igen nagy erő van a jó történetmondásban!

A „történetmondás” egyik, vagy másik formája sokkal gyakrabban van jelen életünkben, mint azt gondolnánk: hányszor vagyunk fenn késő estig, mert nem tudunk letenni egy könyvet, vagy nézünk valamit a TV-ben, mert követni akarjuk az eseményeket és nem vagyunk képesek kikapcsolni a készüléket. Vagy hányszor inspirálbennünket a keményebb helytállásra, ha hallunk valakinek a sikeréről, bűvöl el bennünket valakinek az előadása, vagy módosítjuk véleményünket, ha egy meggyőző cikket olvasunk. A történetek az értékek, érzelmek látható, vagy láthatatlan hordozói és így akár az egyének, akár nemzetek sorsát, közérzetét, egészségét is jelentősen befolyásolhatják.

Mindenhol és minden körülmények között szeretünk beszélgetni és az életünk elválaszthatatlan része a történetmondás: és most eszünkbe juthatnak kollégáink kávézás közben elmondott sztorijai, főnökünk stratégiai beszámolói, prezentációi, barátunk vagy szomszédunk fordulatos, érzelmes, esetleg szaftos pletykái.

Mindenkinek van története- mi vagyunk történeteink..

Emberi lényünk alapvető vonása, hogy genetikusan vonzódunk a találó metaforákhoz, anekdotákhoz, a tanulságos történetekhez, amelyek inspirálnak bennünket: érzelmeket, együttérzést keltenek, magukkal ragadnak, cselekedetekre serkentenek. Történeteken keresztül mondjuk el mi a véleményünk a világról, melyek az értékeink, mit látunk – gondolunk, mit érzünk, miben hiszünk.  Mikor másoknak mesélünk sikereinkről és kudarcainkról, akkor részeseivé tesszük őket annak a valóságnak, ahogy mi látjuk a világot. A történeteknek jelentős hatása van a hallgatóságra: kutatások kimutatták, hogy a történeteink hatnak a hallgatókra, érdeklődést keltenek, megragadják a figyelmünket. Ez a kapcsolat egy igen aktív folyamat: az emberek végiggondolják a hallott történetek lényegét és megpróbáljak ezt saját tapasztalataik alapján értelmezni. Ezzel szemben a tények, számok gyakran éppen ellenkező hatást váltanak ki: tartósan nem kötnek le bennünket, hamar megunjuk, és általában érdektelennek tartjuk az unalmasan előadott száraz információkat, és ráadásul –ha nem kapcsolódnak a számokhoz hatásos történetek –  gyorsan a feledés homályába merülnek az előadók által gondosan összeállított adatsorok. (Jerome Bruner amerikai pszichológus szerint a tényekre hússzor nagyobb valószínűséggel emlékezünk, ha megkapó történetekbe vannak ágyazva.)

Ha tehát egy érdekes, a helyzethez illő történettel fűszerezzük mondanivalónkat, akkor hatásosan tudjuk felkelteni hallgatóink figyelmét, eredményesebbek vagyunk a kapcsolatok építésében, jobban tudunk érvényesülni. A történetmondás-írás, mint bizonyítottan eredményes módszer, segít kibogozni lelki gubancainkat és átírni régi történeteinket.

A tudományos kutatások eredményeit szemléletesen illusztrálja az alábbi indián közmondás:

„Mondd el nekem a tényeket és megjegyzem azokat. Mondd el nekem az igazságot és hinni fogok benne. De, ha egy történetet mesélsz nekem, az örökké élni fog szívemben.”

© 2013 Csuport László – Minden jog fenntartva